Ferrit mágnes

Ferrit
(kerámia mágnes)

1952-ben szabadalmaztatták az isotrop- , majd 1954-ben az anisotrop ferrit mágneseket. Gyártástechnológiájuk és fizikai tulajdonságuk alapján gyakran említik keramia mágneseként is. Az olcsó és korlátlanul rendelkezésre álló alapanyagoknak köszönhetően áruk a legalacsonyabb. Ugyanakkor a kedvező mágneses jellemzőik miatt a legjobb ár/érték arányt mutatják.

Előállítás:

A gyártási folyamat a 80 % vasoxid és a 20 % stroncium- vagy báriumkarbonát keverék összeőrlésével kezdődik. Ezt követi a keverék kiégetése (ferritizálás) aminek az eredményeként kapjuk oxidkerámiát (stoncimferrit vagy báriumferrit). Az újabb őrlés egészen egykristály méretig (mikronos szemcseméret) tart. Itt már elemi mágnes kristályokat kapunk. Az őrölt porból száraz vagy nedves préseléssel állítják elő a kívánt alakú mágneseket. A préselt mágneseket magas hőfokon alagútkemencékben szinterelik. Ekkor a méretek kb 17 %-ot zsugorodnak ezért a normál mérettűrés +-2 %. A pólusméreteken általában ennél szigorúbb tűrést írnak elő, ezért a végső méretet köszörüléssel állítják be.

Mágneses jellemzők:

Az isotrop mágnesek bármilyen irányba mágnesezhetőek és közel azonos mágneses jellemzőket mutatnak a különböző irányokban.

Az anisotrop mágnesek préselése erős mágneses térben történik, ezért van egy kitüntett, un. könnyű mágnesezési irány. Ebben az irányban sokkal kevezőbb jellemzői vannak, mint többi irányban.

A kerámia mágnesek nagy kristály anisotropiájának köszönhetően nagy koecitív erővel rendelkeznek, ami a külső-, gyöngítő terekkel szemben ellenállóvá teszi és biztosítja hosszú idejű stabilitást.

A viszonylag alacsony remanens indukció miatt nagyobb pólusfelülettel kell tervezni.

Megengedett maximális környezeti hőmérséklet 250°C.

Mechanikai jellemzők:

Nagyon kemények, ezért köszörülni is csak gyémántszerszámmal lehet.

Rendkívül ellenállóak a korrozióval, savakkal, sókkal, olajakkal és gázokkal szemben.